emo mindörökké

EZ AZOKNAK KÉSZÜLT AKIK AZ EMO STÍLUST KÉPVISELIK MERT SOKAN VAGYUNK

egy nagyon szomorú történet  olvassátok el és majd rájöttök a tanulságra!!

"Bocsáss meg nekem!"

Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen, ....de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától; "Miért?" - Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól.
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem?
Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az ki eltávozott! A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már! A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt! A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK."
A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. "Bocsáss meg nekem"

Történetttt....

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra.
Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt.
Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem.
Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van.
A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult.
Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába.
De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott.
Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik sofőr ivott.
És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek siess! Hogy történhet ez meg velem?
Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam.
Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam.
A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek. Valószínüleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu.
Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek!
A férfi, aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu.
És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a menyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet.
Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt,
Anyu, és nagyom félek. Kérlek ne sírj miattam, Anyu.

Anyu csak egy utolsó kérdésem lenne

ANYU: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN MIÉRT NEKEM KELL MOST MÉGIS MEGHALNI??

Fakó a hajnal, nélküled szenvedek

Szívednél nem találhatok szebb helyet
Álmodban élnék, de tudom, nem lehet
Fakó a hajnal, nélküled szenvedek
 
Nem kellenek szavak, nem kellenek könnyek
Elég pillantásod mi megrengeti a földet
Vesszen el minden, mi elszakít tőled
Kellenek a szavak, kellenek a könnyek
 
Angyalok vagyunk, mi mind a ketten
Csak én a pokolban, te fent a mennyben
Te lenézel rám, én felemelem fejem

Feléd nyújtom kezem, de te elfordúlsz...

Bandi verse :D

Könnyeim hullnak, de te rám se nézel

 Milyen szállni magasban? Kérlek meséld el
 Pedig milyen szép volt minden, talán emlékszel
 Azt hittük szerelmünk, sohasem vész el
  Az évek eltelnek, egy fiú és egy lány
 Mi történt köztük, örökké talány
 A fiú lelkét rágja belülről a magány
 A lány elment, a fiúról letört a szárny



<!-- /* style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Csak emléked maradt meg nekem, ezzel élek
Fejemben rólad őrzött régi emlékek

 Az évek elvitték arcod, homályba veszett minden
 Kérlek, gondolj rám, ha olvasod e versemet
 Add a kezed, had szorítsam utoljára
 Had nézzek újra arra a gyönyörű lányra
 Aki te voltál, azt mondtad szívem kell neked
 Kérlek, gondolj rám, ha olvasod versemet
  Hiába már minden, eltemetnek a falak
 Minden egyes nap, ami a múltamból rám szakad
 Ez az élet nélküled egy rozsdás szerkezet

 Kérlek, gondolj rám, ha olvasod versemet


A halál az üldöz, elkap és megfojt
A könnycsepp az arcomon lassan lefojt
Mint az életem, leesik a padlóra csendben
Nem érzem jól magam ebben a szerepben


A halál az üldöz, egyszer utolér
Az ember az életben semmit nem remél
Én sem remélek semmit, hisz úgyis elbukok
A halál az üldöz, elfutni nem tudok


Fájdalom, s szeretet


Fájdalom, mi taszít,

Fájdalom, mi vonz,

Fájdalom, mi formál,

Fájdalom , mi bekebelez,


Szívemet villámok

Sokasága csapdossa.

Mi lehet? Mi az mi,

Fájdalmam elmossa?


Mintha egy elveszett

Veremben lennék,

Segítségért kiáltoznék,

S hangom szertefoszlik.


Hangom mégsem

Foszlik szerte,

Ti halljátok tisztán,

Nem tűntök el, mint a villám.


Szeretetetek, mi fájdalmam

Elmossa,

A szeretet, mi sebemet

Gyógyítja.


Szeretet, mi szívből szeret,

Szeretet, mi vonz,

Szeretet, mi formál,

Szeretet, mi bekebelez.

 

Erőtlenségem mezején,

Gyengeségem közepette,

A lelket, az életet

Te tartod bennem.


Kitörnék, ha tudnék,

egyedül nem megy.

Kell hogy fogjad kezem,

S válladra borulhassak


Szereteted tart életben,

A gyönyör szemedben.

Gyönyör, mi formál,

Szeretet, mi pompáz


---------------------------------------------------





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 1
Heti: 4
Havi: 4
Össz.: 13 756

Látogatottság növelés
Oldal: történetek+ versek
emo mindörökké - © 2008 - 2025 - emo-lap.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »