egy nagyon szomorú történet olvassátok el és majd rájöttök a tanulságra!!
"Bocsáss meg nekem!"
Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen, ....de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától; "Miért?" - Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól.
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem?
Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az ki eltávozott! A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már! A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt! A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK."
A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. "Bocsáss meg nekem"
Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Anyu csak egy utolsó kérdésem lenne ANYU: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN MIÉRT NEKEM KELL MOST MÉGIS MEGHALNI?? Fakó a hajnal, nélküled szenvedek
Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt.
Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem.
Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van.
A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult.
Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába.
De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott.
Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik sofőr ivott.
És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek siess! Hogy történhet ez meg velem?
Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam.
Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam.
A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek. Valószínüleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu.
Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek!
A férfi, aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu.
És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a menyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet.
Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt,
Anyu, és nagyom félek. Kérlek ne sírj miattam, Anyu.
Feléd nyújtom kezem, de te elfordúlsz...
Bandi verse :D
Könnyeim hullnak, de te rám se nézel
<!-- /* style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->
Csak emléked maradt meg nekem, ezzel élek
Fejemben rólad őrzött régi emlékek
Kérlek, gondolj rám, ha olvasod versemet
A halál az üldöz, elkap és megfojt
A könnycsepp az arcomon lassan lefojt
Mint az életem, leesik a padlóra csendben
Nem érzem jól magam ebben a szerepben
A halál az üldöz, egyszer utolér
Az ember az életben semmit nem remél
Én sem remélek semmit, hisz úgyis elbukok
A halál az üldöz, elfutni nem tudok
Fájdalom, s szeretet
Fájdalom, mi taszít,
Fájdalom, mi vonz,
Fájdalom, mi formál,
Fájdalom , mi bekebelez,
Szívemet villámok
Sokasága csapdossa.
Mi lehet? Mi az mi,
Fájdalmam elmossa?
Mintha egy elveszett
Veremben lennék,
Segítségért kiáltoznék,
S hangom szertefoszlik.
Hangom mégsem
Foszlik szerte,
Ti halljátok tisztán,
Nem tűntök el, mint a villám.
Szeretetetek, mi fájdalmam
Elmossa,
A szeretet, mi sebemet
Gyógyítja.
Szeretet, mi szívből szeret,
Szeretet, mi vonz,
Szeretet, mi formál,
Szeretet, mi bekebelez.
Erőtlenségem mezején,
Gyengeségem közepette,
A lelket, az életet
Te tartod bennem.
Kitörnék, ha tudnék,
egyedül nem megy.
Kell hogy fogjad kezem,
S válladra borulhassak
Szereteted tart életben,
A gyönyör szemedben.
Gyönyör, mi formál,
Szeretet, mi pompáz
---------------------------------------------------